Húszévesen találkoztam velük először. Legjobb barátom és húga – aki azóta már a feleségem – hallgatták áhítattal majd’ minden találkozásunkkor a lemezjátszójukon.
Engem nem ragadott meg úgy, mint őket, de örültem, hogy velük lehetek, így én is szinte minden nap hallgattam a dalokat; azóta sem felejtem a szöveget, a zenét, és az érzést, ami így a fiatalságom szép emléke.
Második találkozásom most, hatvanhat évesen a Thália Színházban volt a babákkal. Az igazgatói páholyból néztem az előadást feleségemmel és gyerekkora óta legjobb barátnőjével, valamint annak férjével, akik mellesleg a rendező, Görög László anyósa-apósa, valamint az egyik szereplő, Czakó Julianna szülei.
Olyan hatást tett rám a produkció, hogy nem szégyellem, ilyen idősen is többször könnyes lett a szemem a feltoluló emlékek, érzések következtében. Feleségem már megírta blogját az előadásról, én a saját meglátásomat írom csak le: a csodálatos zenét, a mesteri rendezést, a színészek alázatát, a vérprofi zenekar játékát.
A minap pedig a hálószobámban találkoztunk. A babák és én. Lefekvés után a tévéműsorokat pásztázva véletlenül kapcsoltam a csatornára, ahol színházi közvetítés ment a Tháliából. Persze hogy ott ragadtam a műsoron. Jó volt újra látni az előadást.
Csendben néztük a feleségemmel a már ismert műsort. A tévén át közelről figyelhettük a színészek arcát, a nagyszerű díszlet apró részleteit, a zenekar tagjait. A zenészeken is látszott, mennyire élvezik, amit csinálnak. A közönségről készült közeli képeken láttuk, hogy ők is ugyanúgy, ugyanazt érzik, mint mi.
Következő randevúmat a babákkal szabadtérre szervezem. Nyáron a Thália Nyárikertben, Salföldön fogunk találkozni.
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Férjem írása: Fehér babákkal találkoztam
Férjem írása: Fehér babákkal találkoztam
Húszévesen találkoztam velük először. Legjobb barátom és húga – aki azóta már a feleségem – hallgatták áhítattal majd’ minden találkozásunkkor a lemezjátszójukon.
Engem nem ragadott meg úgy, mint őket, de örültem, hogy velük lehetek, így én is szinte minden nap hallgattam a dalokat; azóta sem felejtem a szöveget, a zenét, és az érzést, ami így a fiatalságom szép emléke.
Második találkozásom most, hatvanhat évesen a Thália Színházban volt a babákkal. Az igazgatói páholyból néztem az előadást feleségemmel és gyerekkora óta legjobb barátnőjével, valamint annak férjével, akik mellesleg a rendező, Görög László anyósa-apósa, valamint az egyik szereplő, Czakó Julianna szülei.
Olyan hatást tett rám a produkció, hogy nem szégyellem, ilyen idősen is többször könnyes lett a szemem a feltoluló emlékek, érzések következtében. Feleségem már megírta blogját az előadásról, én a saját meglátásomat írom csak le: a csodálatos zenét, a mesteri rendezést, a színészek alázatát, a vérprofi zenekar játékát.
A minap pedig a hálószobámban találkoztunk. A babák és én. Lefekvés után a tévéműsorokat pásztázva véletlenül kapcsoltam a csatornára, ahol színházi közvetítés ment a Tháliából. Persze hogy ott ragadtam a műsoron. Jó volt újra látni az előadást.
Csendben néztük a feleségemmel a már ismert műsort. A tévén át közelről figyelhettük a színészek arcát, a nagyszerű díszlet apró részleteit, a zenekar tagjait. A zenészeken is látszott, mennyire élvezik, amit csinálnak. A közönségről készült közeli képeken láttuk, hogy ők is ugyanúgy, ugyanazt érzik, mint mi.
Következő randevúmat a babákkal szabadtérre szervezem. Nyáron a Thália Nyárikertben, Salföldön fogunk találkozni.