„Az emberek nem is gondolják, mennyi mindent nem tudnak a másikról, egymásról, rólunk… Nem tudják, hogy csaljuk a férjünket, feleségünket, hogy irigyek vagyunk, nem kedveljük, ha becenéven szólítanak, hogy nem élvezzük az ismerőseink társaságát, hogy megkívánjuk felebarátunk férjét-feleségét. Kész fertő az életünk, mintha a bibliai Szodomában és Gomorában élnénk.”
A csúnya Nola saját vágyainak és gyermekkori emlékeinek labirintusában próbálja megtalálni a boldogságot. Felnőttkori élete nem indul jól: viszonzatlanul szerelmes gyermekkora bálványába.
Az intézetben nevelkedett Oszkár magához veszi anyját, és megpróbálja drogfüggőségéből kigyógyíttatni. Oszkár életében egymást követik a viszonyok, nem találja az igazit, holott egyetlen elvárása van csak a nőkkel szemben: ne hasonlítsanak az anyjához semmiben.
A gyönyörű Emma, Nola barátnője nem a számára megfelelő férfit választja, de nincs ereje szakítani.
A három főszereplőnek különös párkapcsolatok, feltáratlan családi titkok és lelki megrázkódtatások között vezet az útja. Az író és a címszereplő felváltva meséli a történetet. Nola naplószerűen, sóvárgások és emlékek útvesztőjében gázolva, ahol minduntalan visszatér a nemiség kérdése. Nola beszámolóját az író kommentáló fejezetei egészítik ki, ő a valós eseményeket mutatja be, és a testi, lelki folyamatokat elemzi. Nola, Emma és Oszkár csalódásokon, kavargó érzelmeken, megdöbbentő felismeréseken, furcsa, vállalhatatlan élethelyzeteken át jut el a normális élethez.
