Mármint A Nap Fényhegyén című könyvem Tutanhamonjáról.
A kéz a kézben egymás mellett álló fáraói párt ábrázoló posztomhoz érkező hozzászólások és levelek sarkalltak arra, hogy írjak néhány sort A Nap Fényhegyén című könyvem általam nagyon kedvelt szereplőjéről, a magánemberként félénk fiúcskáról, aki fáraóként viszont sok borsot tört Ámon papjainak orra alá.
Az elején kezdem. Békés Nikolett Kyara bloggerrel − @konyvelvono − való nyilvános beszélgetésünkkor már említettem, hogy A Nap Fényhegyén kéziratát nagyon régen írtam. Ezt a regényemet szándékozott megjelentetni a Korona Kiadó 2001-ben, ám – kérésemre – helyette a Láng a havon került kiadásra, mert az egyiptomi történetet még nem éreztem késznek.
A történet írásakor a történelmi hűséget főként Mahler Ede és Kákosy László egyiptológusok e korról szóló tanulmányai, írásai biztosították. Szerintük Tutanhamon (aki születésekor a Tutanhaton nevet kapta, s csak később vette fel Amon nevét) Teje királyné és III. Amenhotep fáraó közös gyermeke volt. Ezáltal pedig Ehnaton fáraó öccse.
Amikor 2024-ben újra elővettem a kéziratot, hogy immár készre írjam, alaposan utánajártam, hogy milyen újabb tények láttak napvilágot a fáraói családról az azóta eltelt huszonhárom évben.
Kutatásom eredménye – leegyszerűsítve – a következő:
Lehetséges, hogy Tutanhamon nem Teje királyné fia volt
Lehetséges, hogy Tutanhamon nem III. Amenhotep fia volt
Lehetséges, hogy Tutanhamon nem Ehnaton fáraó testvére, hanem a gyermeke volt.
Sokat gondolkodtam, átjavítsam-e a rokoni szálakat a könyvemben. Aztán úgy döntöttem, hogy nem teszem. Hiszen ezen az alapon lehetséges, hogy mégiscsak a fia volt Tutanhamon Tejének és III. Amenhotepnek, ebből következően pedig az is lehetséges, hogy a kis királyfi mégiscsak a testvére volt Ehnatonnak.
Utánajártam Tutanhamon koponyasérülésének is. Ez ügyben – szintén leegyszerűsítve – a következőket derítettem ki 2001-ben és 2024-ben is:
Lehetséges, hogy Tutanhamon gyilkosság áldozata lett
Lehetséges, hogy leesett valahonnan
Lehetséges, hogy már a halála után a balzsamozók ejtették a sérülést a koponyáján.
Én 2001-ben gyilkosságként írtam meg Tutanhamon történetét. Ezen is sokat gondolkoztam 2024-ben, hogy átírjam-e valamelyik másik lehetséges variációra. De mivel mindegyik variáció csupán lehetséges megoldás, maradtam a gyilkosságnál. No nem azért, mintha vérengző természetű volnék, hanem mert ezt tartottam a legvalószínűbbnek.
És most arról néhány mondatot, amiről a fáraói párt ábrázoló posztom hozzászólásai és az ez ügyben kapott levelek szólnak. Vagyis arról, hogy dongalábú volt-e Tutanhamon.
A fáraói sírt felfedező Howard Carter botokat talált Tutanhamon sírkamrájában. A botokkal kapcsolatban itt is több lehetőség merült fel a témát vizsgáló tudósokban, amely lehetőségeket – szintén leegyszerűsítve – adom tovább:
Lehetséges, hogy azért vannak a sírkamrában botok, mert egy harcban megsérült Tutanhamon lába
Lehetséges, hogy azért vannak a sírkamrában botok, mert az ifjú fáraó leesett a harci kocsijáról (a harci kocsit állva hajtották, és nagy ügyesség kellett hozzá)
Lehetséges, hogy azért vannak a sírkamrában botok, mert Tutanhamon dongalábú volt.
(Fontosnak tartom elmondani, hogy a korabeli ábrázolásokon az ifjú fáraó lába egészséges. A legszebb megjelenítés a trónusa háttámláján van, ahol feleségével, Anheszenamonnal együtt ábrázolják. Az asszony illatszerrel keni meg a fáraó vállát, Tutanhamon lába pedig az országa ellenségeit illusztráló zsámolyon nyugszik. Persze nagy valószínűséggel akkor is egészségesként jelenítette volna meg a trónust készítő mester az ifjú istenkirály lábait, ha azok nem voltak azok. Ám például Ehnaton túlságosan hosszú koponyáját nem féltek valósághűen ábrázolni.)
Visszatérve a sírban talált botok ott létének lehetséges okaira:
Minthogy regényt írtam, és nem életrajzot, úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom, hogy Tutanhamon lába ifjú felnőttként harcban sérült-e meg, tört-e el, vagy netán deformált lábfejjel született. S most arra kérlek benneteket, Kedves Olvasóim, hogy nézzétek ezt el nekem!
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Akarod tudni az igazságot Tutanhamon fáraóról?
Akarod tudni az igazságot Tutanhamon fáraóról?
Mármint A Nap Fényhegyén című könyvem Tutanhamonjáról.
A kéz a kézben egymás mellett álló fáraói párt ábrázoló posztomhoz érkező hozzászólások és levelek sarkalltak arra, hogy írjak néhány sort A Nap Fényhegyén című könyvem általam nagyon kedvelt szereplőjéről, a magánemberként félénk fiúcskáról, aki fáraóként viszont sok borsot tört Ámon papjainak orra alá.
Az elején kezdem. Békés Nikolett Kyara bloggerrel − @konyvelvono − való nyilvános beszélgetésünkkor már említettem, hogy A Nap Fényhegyén kéziratát nagyon régen írtam. Ezt a regényemet szándékozott megjelentetni a Korona Kiadó 2001-ben, ám – kérésemre – helyette a Láng a havon került kiadásra, mert az egyiptomi történetet még nem éreztem késznek.
A történet írásakor a történelmi hűséget főként Mahler Ede és Kákosy László egyiptológusok e korról szóló tanulmányai, írásai biztosították. Szerintük Tutanhamon (aki születésekor a Tutanhaton nevet kapta, s csak később vette fel Amon nevét) Teje királyné és III. Amenhotep fáraó közös gyermeke volt. Ezáltal pedig Ehnaton fáraó öccse.
Amikor 2024-ben újra elővettem a kéziratot, hogy immár készre írjam, alaposan utánajártam, hogy milyen újabb tények láttak napvilágot a fáraói családról az azóta eltelt huszonhárom évben.
Kutatásom eredménye – leegyszerűsítve – a következő:
Sokat gondolkodtam, átjavítsam-e a rokoni szálakat a könyvemben. Aztán úgy döntöttem, hogy nem teszem. Hiszen ezen az alapon lehetséges, hogy mégiscsak a fia volt Tutanhamon Tejének és III. Amenhotepnek, ebből következően pedig az is lehetséges, hogy a kis királyfi mégiscsak a testvére volt Ehnatonnak.
Utánajártam Tutanhamon koponyasérülésének is. Ez ügyben – szintén leegyszerűsítve – a következőket derítettem ki 2001-ben és 2024-ben is:
Én 2001-ben gyilkosságként írtam meg Tutanhamon történetét. Ezen is sokat gondolkoztam 2024-ben, hogy átírjam-e valamelyik másik lehetséges variációra. De mivel mindegyik variáció csupán lehetséges megoldás, maradtam a gyilkosságnál. No nem azért, mintha vérengző természetű volnék, hanem mert ezt tartottam a legvalószínűbbnek.
És most arról néhány mondatot, amiről a fáraói párt ábrázoló posztom hozzászólásai és az ez ügyben kapott levelek szólnak. Vagyis arról, hogy dongalábú volt-e Tutanhamon.
A fáraói sírt felfedező Howard Carter botokat talált Tutanhamon sírkamrájában. A botokkal kapcsolatban itt is több lehetőség merült fel a témát vizsgáló tudósokban, amely lehetőségeket – szintén leegyszerűsítve – adom tovább:
(Fontosnak tartom elmondani, hogy a korabeli ábrázolásokon az ifjú fáraó lába egészséges. A legszebb megjelenítés a trónusa háttámláján van, ahol feleségével, Anheszenamonnal együtt ábrázolják. Az asszony illatszerrel keni meg a fáraó vállát, Tutanhamon lába pedig az országa ellenségeit illusztráló zsámolyon nyugszik. Persze nagy valószínűséggel akkor is egészségesként jelenítette volna meg a trónust készítő mester az ifjú istenkirály lábait, ha azok nem voltak azok. Ám például Ehnaton túlságosan hosszú koponyáját nem féltek valósághűen ábrázolni.)
Visszatérve a sírban talált botok ott létének lehetséges okaira:
Minthogy regényt írtam, és nem életrajzot, úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom, hogy Tutanhamon lába ifjú felnőttként harcban sérült-e meg, tört-e el, vagy netán deformált lábfejjel született. S most arra kérlek benneteket, Kedves Olvasóim, hogy nézzétek ezt el nekem!