Általában Zsuzsának szólít mindenki, a családtagok mindig. Kivéve a bátyámat, ő Zsuzsinak hívott. Leszámítva azokat az eseteket, amikor dühös volt rám. Mert olyankor rendre ugyanazzal a hangsúllyal, kicsit feddőn, kicsit atyáskodón a második szótagra téve a hangsúlyt, mondta: ‒ Zsuzsa!
Ő mondta azt is, hogy szerelmes vagyok a mosogatásba. És talán igaza volt. Folyton mosogattam, nem bírtam elnézni, ha egyetlen pohár is ácsorgott a mosogatókagylóban. Amíg még nem Keszthelyen laktunk, ellenálltam minden baráti és családi törekvésnek, hogy vegyek mosogatógépet. Keszthelyen aztán abba belementem, hogy beépíttessünk egyet a konyhabútorba, ám soha nem használtam. Egyszerűen szerettem a két kezemmel tisztává varázsolni az edényeket.
Aztán megszületett a kis Sára Lujza, és azon alkalmakkor, amikor a szüleivel itt volt nálunk Keszthelyen, úgy éreztem, a mosogatással töltött idő a vele töltött időből lop el. És akkor bepakoltam a piszkos edényeket, és elindítottam a mosogatógépet…
Sára Lujza másfél éves koráig csak akkor használtam, ha ő nálunk volt. Néhány hete viszont, magam sem tudom, miért, rákaptam az ízére, és a napi rutinom része lett a használata. Most már az esik nehezemre, ha valamit kézzel kell elmosnom.
Ilyen csalfa lenne a szerelem? Amíg őrizgetjük és vigyázunk rá, kitölti az életünket. Ám ha egyszer is hátat fordítunk neki, elmúlik a varázsa, és kipukkan, mint a szappanbuborék?
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Mosogatás iránti szerelem
Kedves Naplóm!
Általában Zsuzsának szólít mindenki, a családtagok mindig. Kivéve a bátyámat, ő Zsuzsinak hívott. Leszámítva azokat az eseteket, amikor dühös volt rám. Mert olyankor rendre ugyanazzal a hangsúllyal, kicsit feddőn, kicsit atyáskodón a második szótagra téve a hangsúlyt, mondta: ‒ Zsuzsa!
Ő mondta azt is, hogy szerelmes vagyok a mosogatásba. És talán igaza volt. Folyton mosogattam, nem bírtam elnézni, ha egyetlen pohár is ácsorgott a mosogatókagylóban. Amíg még nem Keszthelyen laktunk, ellenálltam minden baráti és családi törekvésnek, hogy vegyek mosogatógépet. Keszthelyen aztán abba belementem, hogy beépíttessünk egyet a konyhabútorba, ám soha nem használtam. Egyszerűen szerettem a két kezemmel tisztává varázsolni az edényeket.
Aztán megszületett a kis Sára Lujza, és azon alkalmakkor, amikor a szüleivel itt volt nálunk Keszthelyen, úgy éreztem, a mosogatással töltött idő a vele töltött időből lop el. És akkor bepakoltam a piszkos edényeket, és elindítottam a mosogatógépet…
Sára Lujza másfél éves koráig csak akkor használtam, ha ő nálunk volt. Néhány hete viszont, magam sem tudom, miért, rákaptam az ízére, és a napi rutinom része lett a használata. Most már az esik nehezemre, ha valamit kézzel kell elmosnom.
Ilyen csalfa lenne a szerelem? Amíg őrizgetjük és vigyázunk rá, kitölti az életünket. Ám ha egyszer is hátat fordítunk neki, elmúlik a varázsa, és kipukkan, mint a szappanbuborék?
Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu