A Kisfaludy utcaSzínház Fesztivál Sümegen számos érdekes és értékes programmal várta a közösségeket és a nagyérdeműt 2023. szeptember 22-23-24-én.
Jómagam rendkívül sajnáltam, hogy egyéb elfoglaltságom miatt nem tudok mindegyiken részt venni, ám a Broadway Táncszínház vasárnap esti Omega táncjátékát mindenképpen meg akartam nézni – egyrészt, mert nagyon kíváncsi voltam rá, másrészt azért is, mert egy barátnőm lánya táncolt benne. Átszerveztem tehát a vasárnapomat, hogy negyed hétkor indulhassak Sümegre.
Hogy semmiképp se tévesszem el az időpontot, délután a telefonomon rápillantottam a táncegyüttes plakátjára: az időpontra jól emlékeztem, azt viszont sajnálatosan figyelmen kívül hagytam, hogy a belépés díjtalan ugyan, de regisztrációhoz kötött. Egy próbát tettem, ám érthető módon vasárnap délután már nem lehetett regisztrálni. Egy pillanatra megrémültem, hogy mégsem fogom látni a táncjátékot: tudvalevő, hogy a sümegiek lokálpatrióták, ebből következően a színházterem teltházas lesz.
‒ Lesz, ami lesz – felkiáltással azért pontban negyed hétkor beszálltam a férjem mellé az autóba.
Beigazolódott, amit gondoltam, a Kisfaludy Sándor Művelődési Központ színházterme zsúfolásig megtelt. Ám a Művelődési Központ munkatársai nem csupán kedvesek és segítőkészek voltak, de varázslók is, és nekem és a néhány hozzám hasonlóan nem regisztráló renitensnek hipp-hopp gyorsasággal kerítettek ülőhelyet.
Amint felcsendült az Omega együttes zenéje és a táncosok megjelentek a színpadon, már tudtam, hogy felejthetetlen élményben lesz részem.
A gyermek- és ifjúkorom az Omega együttes bűvöletében telt. Rajongójuk volt a bátyám és a barátja (aki most már a férjem), valamint a szomszédban lakó nagyfiú, kislánykorom plátói és viszonzatlan szerelme, akinek a többször hangoztatott jelmondata az volt:
‒ Isten után első az Omega!
Aztán tovább már nem tudtam a múltban időzni, minden érzékemet lekötötte a tánc.
Képzeld el, Naplóm, hogy gyönyörű, tehetséges fiatal lányok testhez simuló fekete nadrágban-felsőben démoni táncot lejtenek egy csodás koreográfia lépteivel (a rendező-koreográfus Oláh Tamás) egy csodálatos zenére! Ők a Démonok, akik folyton megkísértenek bennünket, embereket, és akikről eszembe jut Oscar Wilde örökérvényű megállapítása:
‒ Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.
Aztán megjelenik a Jó fehér ruhában, és mi, emberek, tudjuk és érezzük, hogy őt, a jót kellene választanunk, az ő hatásától, táncától és cselekedeteitől kellene elcsábulnunk, hagynunk, hogy ő vezessen minket. Mindezt jól tudjuk, ám a Démon csábítása erős és izgató és titkokat rejtő, és mi újra és újra elcsábulunk. Végül hol a Jó, hol a Démon kísértésének engedve mindkettőjüket magunkba fogadjuk, hogy aztán bennünk élve hol az egyik, hol a másik törjön utat magának, meghatározván cselekedeteinket. Ezt a kettőséget zseniálisan oldották meg a színpadon: az Embert alakító táncosra szürke színű ruhácskát húztak a társai. Aztán hol a jó, hol a démon tört a felszínre, és ennek megfelelően hol fehérben, hol feketében táncolták el a táncosok a történetüket. Vagyis a történetünket, hiszen nem csak hozzánk, nem csak nekünk, de rólunk, emberekről szólt minden a színpadon.
Rendkívüli és felejthetetlen. Ez a két jelző jut elsőként az eszembe a Broadway tánccsoport táncművészetéről. És két érzés, amit az ő művészetük keltett bennem: Vasárnap este Sümegen, a Kisfaludy Sándor Művelődési Központ színháztermében jó volt magyarnak lenni, mivel az Omega magyar. És jó volt sümeginek, sümegi kötődésűnek lenni, mert a Broadway tánccsoport sümegi.
Búcsúzom, hamarosan találkozunk.
Ha tetszett az írás, kérlek, kedveld, kövesd az oldalamat!
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Napot hoztam, csillagot – Broadway Táncszínház
„Napot hoztam, csillagot” ‒ Broadway Táncszínház
Kedves Naplóm!
A Kisfaludy utcaSzínház Fesztivál Sümegen számos érdekes és értékes programmal várta a közösségeket és a nagyérdeműt 2023. szeptember 22-23-24-én.
Jómagam rendkívül sajnáltam, hogy egyéb elfoglaltságom miatt nem tudok mindegyiken részt venni, ám a Broadway Táncszínház vasárnap esti Omega táncjátékát mindenképpen meg akartam nézni – egyrészt, mert nagyon kíváncsi voltam rá, másrészt azért is, mert egy barátnőm lánya táncolt benne. Átszerveztem tehát a vasárnapomat, hogy negyed hétkor indulhassak Sümegre.
Hogy semmiképp se tévesszem el az időpontot, délután a telefonomon rápillantottam a táncegyüttes plakátjára: az időpontra jól emlékeztem, azt viszont sajnálatosan figyelmen kívül hagytam, hogy a belépés díjtalan ugyan, de regisztrációhoz kötött. Egy próbát tettem, ám érthető módon vasárnap délután már nem lehetett regisztrálni. Egy pillanatra megrémültem, hogy mégsem fogom látni a táncjátékot: tudvalevő, hogy a sümegiek lokálpatrióták, ebből következően a színházterem teltházas lesz.
‒ Lesz, ami lesz – felkiáltással azért pontban negyed hétkor beszálltam a férjem mellé az autóba.
Beigazolódott, amit gondoltam, a Kisfaludy Sándor Művelődési Központ színházterme zsúfolásig megtelt. Ám a Művelődési Központ munkatársai nem csupán kedvesek és segítőkészek voltak, de varázslók is, és nekem és a néhány hozzám hasonlóan nem regisztráló renitensnek hipp-hopp gyorsasággal kerítettek ülőhelyet.
Amint felcsendült az Omega együttes zenéje és a táncosok megjelentek a színpadon, már tudtam, hogy felejthetetlen élményben lesz részem.
A gyermek- és ifjúkorom az Omega együttes bűvöletében telt. Rajongójuk volt a bátyám és a barátja (aki most már a férjem), valamint a szomszédban lakó nagyfiú, kislánykorom plátói és viszonzatlan szerelme, akinek a többször hangoztatott jelmondata az volt:
‒ Isten után első az Omega!
Aztán tovább már nem tudtam a múltban időzni, minden érzékemet lekötötte a tánc.
Képzeld el, Naplóm, hogy gyönyörű, tehetséges fiatal lányok testhez simuló fekete nadrágban-felsőben démoni táncot lejtenek egy csodás koreográfia lépteivel (a rendező-koreográfus Oláh Tamás) egy csodálatos zenére! Ők a Démonok, akik folyton megkísértenek bennünket, embereket, és akikről eszembe jut Oscar Wilde örökérvényű megállapítása:
‒ Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.
Aztán megjelenik a Jó fehér ruhában, és mi, emberek, tudjuk és érezzük, hogy őt, a jót kellene választanunk, az ő hatásától, táncától és cselekedeteitől kellene elcsábulnunk, hagynunk, hogy ő vezessen minket. Mindezt jól tudjuk, ám a Démon csábítása erős és izgató és titkokat rejtő, és mi újra és újra elcsábulunk. Végül hol a Jó, hol a Démon kísértésének engedve mindkettőjüket magunkba fogadjuk, hogy aztán bennünk élve hol az egyik, hol a másik törjön utat magának, meghatározván cselekedeteinket. Ezt a kettőséget zseniálisan oldották meg a színpadon: az Embert alakító táncosra szürke színű ruhácskát húztak a társai. Aztán hol a jó, hol a démon tört a felszínre, és ennek megfelelően hol fehérben, hol feketében táncolták el a táncosok a történetüket. Vagyis a történetünket, hiszen nem csak hozzánk, nem csak nekünk, de rólunk, emberekről szólt minden a színpadon.
Rendkívüli és felejthetetlen. Ez a két jelző jut elsőként az eszembe a Broadway tánccsoport táncművészetéről. És két érzés, amit az ő művészetük keltett bennem: Vasárnap este Sümegen, a Kisfaludy Sándor Művelődési Központ színháztermében jó volt magyarnak lenni, mivel az Omega magyar. És jó volt sümeginek, sümegi kötődésűnek lenni, mert a Broadway tánccsoport sümegi.
Búcsúzom, hamarosan találkozunk.
Ha tetszett az írás, kérlek, kedveld, kövesd az oldalamat!
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu