A lovakat lelövik, ugye? A korosztályom biztosan emlékszik Sydney Pollack filmjére, és valószínű, hogy a fiatalok közül is sokan látták. Aki mégsem, érdemes megnézni.
Az a szokásom, ha látok egy jó filmet, amely regény alapján készült, rögtön keresem, hol vehetem meg a könyvet. Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című írása talán az egyetlen kivétel. Soha nem akartam elolvasni.
Talán azért, mert nem tartottam kivitelezhetőnek, hogy a képzeletem képes felülmúlni Jane Fonda briliáns játékát; talán azért, mert a film, mint élmény kihagyhatatlan, ám rendkívül nyomasztó.
Hogy miért most, 2022-ben jutott eszembe egy 1969-ben készült amerikai filmdráma?
Mert annyira időszerű, annyira hasonlít arra, ahogy ma élünk. Azt is mondhatnám, az életünk egy táncmaraton. Hajszoljuk magunkat, mindig csak tovább, tovább, ahelyett, hogy néha csak ácsorognánk rácsodálkozva a világra, hiszen olyan szép.
De mi csak rohanunk, reménykedve, hogy miénk lesz a nyeremény, aztán, hogy kiderül, csalás volt az egész, már hiába akarjuk visszacsinálni, hiába mondjuk, hoci vissza az életemet.
Grétsy László (pontosabban Vágó István) azt mondta: Álljunk meg egy szóra!
Én azt mondom: Álljunk meg egy csodára! Hiszen tele van vele a világ.
A lovakat lelövik, ugye?
Kedves Naplóm!
A lovakat lelövik, ugye? A korosztályom biztosan emlékszik Sydney Pollack filmjére, és valószínű, hogy a fiatalok közül is sokan látták. Aki mégsem, érdemes megnézni.
Az a szokásom, ha látok egy jó filmet, amely regény alapján készült, rögtön keresem, hol vehetem meg a könyvet. Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című írása talán az egyetlen kivétel. Soha nem akartam elolvasni.
Talán azért, mert nem tartottam kivitelezhetőnek, hogy a képzeletem képes felülmúlni Jane Fonda briliáns játékát; talán azért, mert a film, mint élmény kihagyhatatlan, ám rendkívül nyomasztó.
Hogy miért most, 2022-ben jutott eszembe egy 1969-ben készült amerikai filmdráma?
Mert annyira időszerű, annyira hasonlít arra, ahogy ma élünk. Azt is mondhatnám, az életünk egy táncmaraton. Hajszoljuk magunkat, mindig csak tovább, tovább, ahelyett, hogy néha csak ácsorognánk rácsodálkozva a világra, hiszen olyan szép.
De mi csak rohanunk, reménykedve, hogy miénk lesz a nyeremény, aztán, hogy kiderül, csalás volt az egész, már hiába akarjuk visszacsinálni, hiába mondjuk, hoci vissza az életemet.
Grétsy László (pontosabban Vágó István) azt mondta: Álljunk meg egy szóra!
Én azt mondom: Álljunk meg egy csodára! Hiszen tele van vele a világ.
Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu