Igen, harmadszor is megnéztem. És ahányszor csak tehetem. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Imádom. A zenéjét. A szereplőit. A rendezését.
A Jászai Mari-díjas színész, rendező Görög László ismét megmutatta, hogy a kreativitása határok nélküli. Sok összetevő, ami Budapesten a Thália Színházban adott volt, Salföldön a Thália Nyárikertben nem volt az: zenészek, LED-falak, tv képernyő, a színészek öltözői stb. Ám Görög László zseniálisan megoldotta a problémát, sőt, a hiányosságokból előnyt kovácsolt. A darab elejét átírta, hogy mi, nézők megértsük, hogy egy vasútállomás restijében vagyunk, ahol – a vonatok késése, működésképtelensége miatt – néhány órára ott rekedve a helyszínen kénytelen főpróbát tartani a színi társulat. A kőszínház Tháliában is a mai élethelyzetre aktualizálta a darabot, ám az aktualizálás a Nyárikertben csúcsra járt. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a „narrátor”, vagyis a vasútállomás hangosbemondójának hangja maga a rendező, Görög László volt.
A finoman, ám egyértelműen átalakított előadás az én prioritásaimat is átalakította. Természetesen a kedvencem továbbra is a gyönyörű színésznő, Czakó Julianna maradt, aki nőként és művészként a legjobb formáját hozta. Sajnálatos módon nem rendelkezem abszolút hallással, ám azt részlehajlás nélkül megállapíthatom, hogy tisztán énekel, és hogy a hangja telt és bársonyos. Azt hiszem, nem túlzás kijelentenem, hogy jelenleg ő a legszebb hangú magyar színésznő.
Molnár Piroska a karakánságával annyira elbűvölt, hogy végig bőgtem a dalt, melynek a szövegét Bereményi Géza az ő kedvéért írta át. (Az eredeti szöveg férfié.)
És az új kedvenc: Szabó Győző! Az ő munkásságára eddig nem figyeltem, még pedig azért, mert néhány dologban előítélet rabja vagyok. No, nem a múltja okán, hanem amiatt, hogy kérkedett vele – legalábbis én így éreztem. Ám most egyértelműen meg kell követnem őt, s magamban a bocsánatáért esedezem, és már tudom, értem, miért vezető színész a Tháliában. Ahogy előadta a „Marit” (Illegalitásban), az valami fenomenális. Én rajongok Cseh Tamás zenéjéért, és rajongok Bereményi Géza szövegeiért, ám ezt a dalukat nem tartottam kiemelkedőnek, és a kilencvenes években nem az Illegalitásban miatt hallgattam rongyosra az Új dalok albumot. Ám Salföldön Szabó Győzőnek köszönhetően rájöttem, hogy ez az egyik, hanem a legjobb közös szerzeményük. Ma szerettem volna újra átélni a salföldi élményt, és meghallgattam Cseh Tamástól az Illegalitásbant. Ám csalódnom kellett: Cseh Tamás előadása nem volt sem olyan impulzív, sem olyan humoros, mint a Thália Nyárikertben Szabó Győzőé.
A Fehér babákról szóló múltkori blogomban valami olyasmit írtam, hogy a többi szereplő is remek volt, talán az énektudásuk hagyott némi kivetnivalót. Ám ma már ez a megállapításom egyértelműen a múlté. Hiába prózai színház a Thália, a Nyárikertben szereplő művészek eséllyel vennék fel a versenyt a musicalszínészekkel.
Hogy is kezdtem ezt a Fehér babákról szóló írást? Valahogy úgy, hogy imádom. Akkor hát így is fejezem be. Remek előadás volt. Remek a zenéje, a szereplői, a rendezése. Salföldön idén már nem láthatod, ám Budapesten igen. Javaslom, nézd meg!
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Salföld – Fehér babák harmadszor is
Salföld – Fehér babák harmadszor is
Igen, harmadszor is megnéztem. És ahányszor csak tehetem. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Imádom. A zenéjét. A szereplőit. A rendezését.
A Jászai Mari-díjas színész, rendező Görög László ismét megmutatta, hogy a kreativitása határok nélküli. Sok összetevő, ami Budapesten a Thália Színházban adott volt, Salföldön a Thália Nyárikertben nem volt az: zenészek, LED-falak, tv képernyő, a színészek öltözői stb. Ám Görög László zseniálisan megoldotta a problémát, sőt, a hiányosságokból előnyt kovácsolt. A darab elejét átírta, hogy mi, nézők megértsük, hogy egy vasútállomás restijében vagyunk, ahol – a vonatok késése, működésképtelensége miatt – néhány órára ott rekedve a helyszínen kénytelen főpróbát tartani a színi társulat. A kőszínház Tháliában is a mai élethelyzetre aktualizálta a darabot, ám az aktualizálás a Nyárikertben csúcsra járt. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a „narrátor”, vagyis a vasútállomás hangosbemondójának hangja maga a rendező, Görög László volt.
A finoman, ám egyértelműen átalakított előadás az én prioritásaimat is átalakította. Természetesen a kedvencem továbbra is a gyönyörű színésznő, Czakó Julianna maradt, aki nőként és művészként a legjobb formáját hozta. Sajnálatos módon nem rendelkezem abszolút hallással, ám azt részlehajlás nélkül megállapíthatom, hogy tisztán énekel, és hogy a hangja telt és bársonyos. Azt hiszem, nem túlzás kijelentenem, hogy jelenleg ő a legszebb hangú magyar színésznő.
Molnár Piroska a karakánságával annyira elbűvölt, hogy végig bőgtem a dalt, melynek a szövegét Bereményi Géza az ő kedvéért írta át. (Az eredeti szöveg férfié.)
És az új kedvenc: Szabó Győző! Az ő munkásságára eddig nem figyeltem, még pedig azért, mert néhány dologban előítélet rabja vagyok. No, nem a múltja okán, hanem amiatt, hogy kérkedett vele – legalábbis én így éreztem. Ám most egyértelműen meg kell követnem őt, s magamban a bocsánatáért esedezem, és már tudom, értem, miért vezető színész a Tháliában. Ahogy előadta a „Marit” (Illegalitásban), az valami fenomenális. Én rajongok Cseh Tamás zenéjéért, és rajongok Bereményi Géza szövegeiért, ám ezt a dalukat nem tartottam kiemelkedőnek, és a kilencvenes években nem az Illegalitásban miatt hallgattam rongyosra az Új dalok albumot. Ám Salföldön Szabó Győzőnek köszönhetően rájöttem, hogy ez az egyik, hanem a legjobb közös szerzeményük. Ma szerettem volna újra átélni a salföldi élményt, és meghallgattam Cseh Tamástól az Illegalitásbant. Ám csalódnom kellett: Cseh Tamás előadása nem volt sem olyan impulzív, sem olyan humoros, mint a Thália Nyárikertben Szabó Győzőé.
A Fehér babákról szóló múltkori blogomban valami olyasmit írtam, hogy a többi szereplő is remek volt, talán az énektudásuk hagyott némi kivetnivalót. Ám ma már ez a megállapításom egyértelműen a múlté. Hiába prózai színház a Thália, a Nyárikertben szereplő művészek eséllyel vennék fel a versenyt a musicalszínészekkel.
Hogy is kezdtem ezt a Fehér babákról szóló írást? Valahogy úgy, hogy imádom. Akkor hát így is fejezem be. Remek előadás volt. Remek a zenéje, a szereplői, a rendezése. Salföldön idén már nem láthatod, ám Budapesten igen. Javaslom, nézd meg!