Nem arról a bizonyos utolsó vacsoráról van szó, melyet Jézus a tizenkét apostollal költött el a keresztre feszítése előtti napok valamelyikén. Ám ennél a terített asztalnál is van mindig egy személy, akinek az aznapi az utolsó vacsorája lesz.
A bonyodalom Zackkel kezdődik és Normannel végződik. Remek előadás. Elgondolkodtató, ugyanakkor humoros − főként, ha szereted a fekete humort −, utána még napokig azon agyalsz, létezik-e abszolút igazság.
Öt fiatal él egy nagy házban valahol egy amerikai kisvárosban. Két lány és három fiú. Jude, Paulie, Mark, Pete és Luke.
Egyetemisták. Szépek, okosak, jó szándékúak, világmegváltók. Gazdagok.
Illetve a szüleik azok. Ám az életvitelüket tekintve nyugodtan mondhatjuk rájuk, hogy gazdagok, hiszen minden vasárnap este pazar vacsorát tálalnak fel önmaguknak és a világmegváltás mikéntjéről a gondolatok kicserélése okán meghívott mindenkori vendégeiknek.
Valójában most még csak elkényeztetett gazdag kölykök. Legalábbis ezt mondja rájuk az a vacsoravendég, akit ugyan előzetesen nem hívtak meg magukhoz, ám ha már betoppant hozzájuk, a legelemibb, hogy ott marasztalják vacsorára. Csakhogy ez a vendég más, mint a szokásos vasárnap esti vitapartnereik. Ez a vendég nem egyetemista, nem szép, nem okos, nem jó szándékú, és eszében sincs megváltani a világot. Ez a vendég egyáltalán nem olyan, mint ők. Ez a vendég tanulatlan, ráadásul sem a szülei, és ő maga sem gazdag, Viszont erős fizikumú és öntelt, önmagát Afganisztánt megjárt nemzeti hősként aposztrofálja. Egy volt katona. Egy veterán… Valójában pedig egy holokauszttagadó náci. Zacknek hívják. Tagadja az elme elsőbbségét a testi erővel szemben, és egész valójával megveti, ugyanakkor irigyli a pazar vacsorát adó gazdag kölyköket. Azon munkálkodik, hogy elhitesse velük, több náluk, és hogy ők, a gazdag egyetemisták tulajdonképpen csak rontják a levegőt. Megalázza őket, aztán megfélemlíti. Csak hogy sem a megaláztatást, sem a megfélemlítést nem jól tűrik az emberek, még az elkényeztetett gazdag kölykök sem.
Igen ám, de mi van akkor, ha az, aki addig erőszakmentes életet élt, egyszer csak megízleli a vért? Akad, akit a vér íze elborzaszt, mást felhevít. Van, akit annyira feltüzel, hogy már istennek képzeli magát. Csak hogy Isten nem kedveli a vetélytársakat.
Jude: Gyönyörű, szenvedélyes. Élvezi, ha megbotránkoztathat és nagyon okos. Zack, a haza hőse szerény szellemi képességei ellenére tisztában van vele, hogy ezt a nőt soha nem kaphatja meg. És épp ezért, mert ő nemzeti hős, nem lehet, hogy a saját személye miatt utasítsák vissza. Nem. Ez kizárt. Ezért aztán ráfogja a lányra, hogy leszbikus, vagyis eleve kizárja, hogy a visszautasítás sértse az egóját. Jude felvállalja, hogy leszbikus. Bármit felvállal, amivel lázadhat a polgári erkölcsök ellen. Egészen addig, míg belátja, nem állhatja a vért. Még nem tudja, hogy ő a legjobb ötük közül.
Paulie: Visszafogott, erkölcsös. Képes különbséget tenni jó és rossz között, és ő maga is jó. Csak hogy megízleli a vért, és rájön, hogy szereti az ízét. A vér íze egyben a hatalom íze is! Önkényesen dönteni más emberek sorsáról, nincs ennél mámorítóbb!
Mark: Művész. Vagy csak hiszi, hogy az. Nem vallásos, sosem volt az. Zsidó. Ám csak olyankor az, ha meg lehet sértődni, ha valaki szóval vagy tettel, netán hallgatással szapulja a zsidókat. Olyankor nagyon önérzetes és nagyon zsidó. Szeretné hinni és másokkal elhitetni, hogy zsidóságában megsértve érzett rá a vérrel szerzett hatalom ízére.
Pete: Ő hozza a szakadó esőben a kéretlen vendéget. Ázott, határozatlan, ügyefogyott. Azt hiszi, szerelmes Jude-ba, de csak azért, mert Jude – a társaságból egyedül – nem feküdt le vele. Aztán meg Paulie-ba szerelmes. Aztán meg saját magába. Később azt állítja magáról, hogy meleg. Persze nem biztos benne. Ő semmiben sem biztos. Csak az ölésben. Azt nagyon szereti.
Luke: Határozott, hangadó, erőszakos. Ötletgyáros. Az is az ő ötlete, hogy mindenkinek, akinek más a véleménye, mint az övék, pusztulnia kell. A vér íze mindent visz nála. A barátságot is. Túl határozott, túl hangadó, túl erőszakos. Nincs már hova fejlődnie, csak vissza.
Norman: Fröcsögő. Manipulatív. Pénzéhes. Véleményvezér. Sztár műsorvezető. Mi dolgunk a világban? – teszi fel magának nap mint nap a kérdést, és könnyen meg is válaszolja: Hogy eladjuk magunkat! Mindegy, milyen áron. Pénz, pénz, más nem fontos. Esetleg az, hogy felismerjék az utcán. No, meg, hogy imádják. Elvégre ő az alfa-hím! Őt illet minden siker és pénz és babér. Ha az útjában állsz, urambocsá! meg akarod ölni? Jól gondold meg!
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Az utolsó vacsora
Az utolsó vacsora
Thália Színház
Nem arról a bizonyos utolsó vacsoráról van szó, melyet Jézus a tizenkét apostollal költött el a keresztre feszítése előtti napok valamelyikén. Ám ennél a terített asztalnál is van mindig egy személy, akinek az aznapi az utolsó vacsorája lesz.
A bonyodalom Zackkel kezdődik és Normannel végződik. Remek előadás. Elgondolkodtató, ugyanakkor humoros − főként, ha szereted a fekete humort −, utána még napokig azon agyalsz, létezik-e abszolút igazság.
Öt fiatal él egy nagy házban valahol egy amerikai kisvárosban. Két lány és három fiú. Jude, Paulie, Mark, Pete és Luke.
Egyetemisták. Szépek, okosak, jó szándékúak, világmegváltók. Gazdagok.
Illetve a szüleik azok. Ám az életvitelüket tekintve nyugodtan mondhatjuk rájuk, hogy gazdagok, hiszen minden vasárnap este pazar vacsorát tálalnak fel önmaguknak és a világmegváltás mikéntjéről a gondolatok kicserélése okán meghívott mindenkori vendégeiknek.
Valójában most még csak elkényeztetett gazdag kölykök. Legalábbis ezt mondja rájuk az a vacsoravendég, akit ugyan előzetesen nem hívtak meg magukhoz, ám ha már betoppant hozzájuk, a legelemibb, hogy ott marasztalják vacsorára. Csakhogy ez a vendég más, mint a szokásos vasárnap esti vitapartnereik. Ez a vendég nem egyetemista, nem szép, nem okos, nem jó szándékú, és eszében sincs megváltani a világot. Ez a vendég egyáltalán nem olyan, mint ők. Ez a vendég tanulatlan, ráadásul sem a szülei, és ő maga sem gazdag, Viszont erős fizikumú és öntelt, önmagát Afganisztánt megjárt nemzeti hősként aposztrofálja. Egy volt katona. Egy veterán… Valójában pedig egy holokauszttagadó náci. Zacknek hívják. Tagadja az elme elsőbbségét a testi erővel szemben, és egész valójával megveti, ugyanakkor irigyli a pazar vacsorát adó gazdag kölyköket. Azon munkálkodik, hogy elhitesse velük, több náluk, és hogy ők, a gazdag egyetemisták tulajdonképpen csak rontják a levegőt. Megalázza őket, aztán megfélemlíti. Csak hogy sem a megaláztatást, sem a megfélemlítést nem jól tűrik az emberek, még az elkényeztetett gazdag kölykök sem.
Igen ám, de mi van akkor, ha az, aki addig erőszakmentes életet élt, egyszer csak megízleli a vért? Akad, akit a vér íze elborzaszt, mást felhevít. Van, akit annyira feltüzel, hogy már istennek képzeli magát. Csak hogy Isten nem kedveli a vetélytársakat.
Jude: Gyönyörű, szenvedélyes. Élvezi, ha megbotránkoztathat és nagyon okos. Zack, a haza hőse szerény szellemi képességei ellenére tisztában van vele, hogy ezt a nőt soha nem kaphatja meg. És épp ezért, mert ő nemzeti hős, nem lehet, hogy a saját személye miatt utasítsák vissza. Nem. Ez kizárt. Ezért aztán ráfogja a lányra, hogy leszbikus, vagyis eleve kizárja, hogy a visszautasítás sértse az egóját. Jude felvállalja, hogy leszbikus. Bármit felvállal, amivel lázadhat a polgári erkölcsök ellen. Egészen addig, míg belátja, nem állhatja a vért. Még nem tudja, hogy ő a legjobb ötük közül.
Paulie: Visszafogott, erkölcsös. Képes különbséget tenni jó és rossz között, és ő maga is jó. Csak hogy megízleli a vért, és rájön, hogy szereti az ízét. A vér íze egyben a hatalom íze is! Önkényesen dönteni más emberek sorsáról, nincs ennél mámorítóbb!
Mark: Művész. Vagy csak hiszi, hogy az. Nem vallásos, sosem volt az. Zsidó. Ám csak olyankor az, ha meg lehet sértődni, ha valaki szóval vagy tettel, netán hallgatással szapulja a zsidókat. Olyankor nagyon önérzetes és nagyon zsidó. Szeretné hinni és másokkal elhitetni, hogy zsidóságában megsértve érzett rá a vérrel szerzett hatalom ízére.
Pete: Ő hozza a szakadó esőben a kéretlen vendéget. Ázott, határozatlan, ügyefogyott. Azt hiszi, szerelmes Jude-ba, de csak azért, mert Jude – a társaságból egyedül – nem feküdt le vele. Aztán meg Paulie-ba szerelmes. Aztán meg saját magába. Később azt állítja magáról, hogy meleg. Persze nem biztos benne. Ő semmiben sem biztos. Csak az ölésben. Azt nagyon szereti.
Luke: Határozott, hangadó, erőszakos. Ötletgyáros. Az is az ő ötlete, hogy mindenkinek, akinek más a véleménye, mint az övék, pusztulnia kell. A vér íze mindent visz nála. A barátságot is. Túl határozott, túl hangadó, túl erőszakos. Nincs már hova fejlődnie, csak vissza.
Norman: Fröcsögő. Manipulatív. Pénzéhes. Véleményvezér. Sztár műsorvezető. Mi dolgunk a világban? – teszi fel magának nap mint nap a kérdést, és könnyen meg is válaszolja: Hogy eladjuk magunkat! Mindegy, milyen áron. Pénz, pénz, más nem fontos. Esetleg az, hogy felismerjék az utcán. No, meg, hogy imádják. Elvégre ő az alfa-hím! Őt illet minden siker és pénz és babér. Ha az útjában állsz, urambocsá! meg akarod ölni? Jól gondold meg!
Jude: Czakó Julianna
Paulie: Banovits Vivianne
Mark: Dóra Béla
Pete: Jámbor Nándor
Luke: Jaskó Bálint
Zack: Domokos László
Norman: Szabó Győző
Írta Dan Rosen
Rendezte Horváth Illés
Fordította Bendi Balázs
Fotó: Thália Színház