Szerinted kinek mi jut eszébe a meztelenségről? Nem tudom, készült-e erről felmérés valamilyen formában ‒ bár valószínűnek tartom, hogy igen, hiszen mi, emberek mindent lemérünk, megmérünk, kimérünk, összemérünk, és persze mindenről felmérést készítünk ‒, mindenesetre az eredménye érdekes lehetne.
Azt tudjuk, arra a felszólításra, hogy mondj egy gyümölcsöt, többségünk azt válaszolja:
‒ Alma.
Arra a kérésre meg, hogy mondj egy színt, a legtöbben azt válaszoljuk:
‒ Piros.
De mi jut eszünkbe először arról a szóról, hogy mezítelenség? Mire asszociálunk?
Biztosan sok mindenkinek eszébe jut az, hogy:
‒ Szex.
Másoknak:
‒ Szerelem.
A kettő, mármint a szex és a szerelem ugyan szorosan összefügg, ennek ellenére biztos vagyok benne, Sigmund Freud messzemenő következtetéseket tenne az illető ember pszichéjével kapcsolatosan attól függően, melyiket mondja ki először.
Aztán gondolhatunk még a meztelenség hallatán szépségre, nyárra, zuhanyozásra és sok minden másra.
És ebben a sok minden másban benne van egy szörnyű szó is:
‒ Kiszolgáltatottság.
Ha ezen a nyomvonalon megyünk tovább, eszünkbe jut a védtelenség, a megalázottság, és bár teljesen mást jelent, mint az előbbiek, nekem eszembe jut az ártatlanság is. Biztosan azért, mert aki ártatlan, az valamennyire kiszolgáltatott másoknak.
A mezítelenség-kiszolgáltatottság párhuzam egy színdarabról jutott eszembe.
Nemrég láttam Ibsen Babaház (Nóra) című drámájának előadását a Miskolci Nemzeti Színház művészeivel, főszerepben Czakó Juliannával és Görög Lászlóval.
Czakó Julianna gyerekkori barátnőm kisebbik lánya, így ő többet jelent nekem még annál is, hogy tehetséges színésznő. Ráadásul azt is neki köszönhetem, hogy az ő kedvéért, mármint hogy láthassam a különféle szerepekben, erőt vettem a lustaságomon és „visszaszoktam” a színházba.
Remek előadás volt, remek színészekkel, de most nem erről akarok beszélni, hanem a mezítelenség és a kiszolgáltatottság összefüggéséről.
A rendező Béres Attila úgy tette mindenki számára érthetővé, hogy a gyermekded Nóra mennyire kiszolgáltatott az őt egyébként szerető férjének és tulajdonképpen az egész világnak, hogy elénk tárta az öngyilkosságot elkövetni akaró nő mezítelenségét (bugyi+melltartó). Nóra fiatal és szép. Ám hogy ennek ellenére a fiatal, szép teste nem vágyat kelt, hanem szánalomra késztet, szerintem nagyon is elgondolkodtató.
Aztán a meztelenség és a kiszolgáltatottság akkor is összefügg, ha idős emberekre gondolunk. Egy ruhátlan idős ember, főként, ha nagyon öreg, mindenképp a kiszolgáltatottságot juttatja eszembe.
Most már más világ van, mi már nem vagyunk nagyon szemérmesek, a gyerekeink kisgyerekként láttak pucéran minket. Én viszont gyerekkoromban soha nem láttam ruhátlanul a szüleimet. Akkor láttam először pőrén őket, amikor már nagybetegek voltak, és a tisztálkodásukhoz szükségük volt a segítségemre. Így az ő mezítelenségük az elmémben a betegséggel párosul.
Aztán a meztelenséghez öröm és boldogság is társulhat, gondoljunk a gyerekeink – és én most már az egy szem unokám – babakorára, amikor pucéran rúgkapáltak a pelenkázón, vagy fröcsköltek a fürdőkádban.
Azt hiszem, elmondhatjuk, a meztelenséghez az érzelmek egész arzenálja társulhat. Hogy éppen melyik, az csupán attól függ, milyen szemszögből nézzük.
Mi jut eszedbe a meztelenségről?
Kedves Naplóm!
Szerinted kinek mi jut eszébe a meztelenségről? Nem tudom, készült-e erről felmérés valamilyen formában ‒ bár valószínűnek tartom, hogy igen, hiszen mi, emberek mindent lemérünk, megmérünk, kimérünk, összemérünk, és persze mindenről felmérést készítünk ‒, mindenesetre az eredménye érdekes lehetne.
Azt tudjuk, arra a felszólításra, hogy mondj egy gyümölcsöt, többségünk azt válaszolja:
‒ Alma.
Arra a kérésre meg, hogy mondj egy színt, a legtöbben azt válaszoljuk:
‒ Piros.
De mi jut eszünkbe először arról a szóról, hogy mezítelenség? Mire asszociálunk?
Biztosan sok mindenkinek eszébe jut az, hogy:
‒ Szex.
Másoknak:
‒ Szerelem.
A kettő, mármint a szex és a szerelem ugyan szorosan összefügg, ennek ellenére biztos vagyok benne, Sigmund Freud messzemenő következtetéseket tenne az illető ember pszichéjével kapcsolatosan attól függően, melyiket mondja ki először.
Aztán gondolhatunk még a meztelenség hallatán szépségre, nyárra, zuhanyozásra és sok minden másra.
És ebben a sok minden másban benne van egy szörnyű szó is:
‒ Kiszolgáltatottság.
Ha ezen a nyomvonalon megyünk tovább, eszünkbe jut a védtelenség, a megalázottság, és bár teljesen mást jelent, mint az előbbiek, nekem eszembe jut az ártatlanság is. Biztosan azért, mert aki ártatlan, az valamennyire kiszolgáltatott másoknak.
A mezítelenség-kiszolgáltatottság párhuzam egy színdarabról jutott eszembe.
Nemrég láttam Ibsen Babaház (Nóra) című drámájának előadását a Miskolci Nemzeti Színház művészeivel, főszerepben Czakó Juliannával és Görög Lászlóval.
Czakó Julianna gyerekkori barátnőm kisebbik lánya, így ő többet jelent nekem még annál is, hogy tehetséges színésznő. Ráadásul azt is neki köszönhetem, hogy az ő kedvéért, mármint hogy láthassam a különféle szerepekben, erőt vettem a lustaságomon és „visszaszoktam” a színházba.
Remek előadás volt, remek színészekkel, de most nem erről akarok beszélni, hanem a mezítelenség és a kiszolgáltatottság összefüggéséről.
A rendező Béres Attila úgy tette mindenki számára érthetővé, hogy a gyermekded Nóra mennyire kiszolgáltatott az őt egyébként szerető férjének és tulajdonképpen az egész világnak, hogy elénk tárta az öngyilkosságot elkövetni akaró nő mezítelenségét (bugyi+melltartó). Nóra fiatal és szép. Ám hogy ennek ellenére a fiatal, szép teste nem vágyat kelt, hanem szánalomra késztet, szerintem nagyon is elgondolkodtató.
Aztán a meztelenség és a kiszolgáltatottság akkor is összefügg, ha idős emberekre gondolunk. Egy ruhátlan idős ember, főként, ha nagyon öreg, mindenképp a kiszolgáltatottságot juttatja eszembe.
Most már más világ van, mi már nem vagyunk nagyon szemérmesek, a gyerekeink kisgyerekként láttak pucéran minket. Én viszont gyerekkoromban soha nem láttam ruhátlanul a szüleimet. Akkor láttam először pőrén őket, amikor már nagybetegek voltak, és a tisztálkodásukhoz szükségük volt a segítségemre. Így az ő mezítelenségük az elmémben a betegséggel párosul.
Aztán a meztelenséghez öröm és boldogság is társulhat, gondoljunk a gyerekeink – és én most már az egy szem unokám – babakorára, amikor pucéran rúgkapáltak a pelenkázón, vagy fröcsköltek a fürdőkádban.
Azt hiszem, elmondhatjuk, a meztelenséghez az érzelmek egész arzenálja társulhat. Hogy éppen melyik, az csupán attól függ, milyen szemszögből nézzük.
Ha tetszett az írás, kérlek, kövesd az oldalamat!
Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu